Papírlapok A környezeti tényezőkkel, hőmérséklet-ingadozásokkal és kopással szembeni teljesítmény nagymértékben függ összetételüktől, kezelésüktől és konkrét típusuktól. Íme egy elemzés arról, hogy a papírlapok általában hogyan teljesítenek ilyen körülmények között:
A papírlapok tartóssága az olyan környezeti tényezőkhöz képest, mint a nedvesség, páratartalom, fény és levegőminőség, attól függően változik, hogy a papír kezeletlen, bevont vagy speciálisan a tartósság érdekében készült-e.
A legtöbb szabványos papírlap, különösen a fapépből készült, nagyon érzékeny a nedvességre. Víz vagy magas páratartalom hatására a papír meghajolhat, ráncosodhat vagy széteshet. A víz és a nedvesség hatására a papír felszívja a nedvességet, ami gyengíti a szerkezetét és penészgomba kialakulásához vezethet. A speciálisan kezelt vagy laminált papírok azonban jobban ellenállnak a nedvességnek. A gyakran poliészterből vagy más nem papírból készült szintetikus papírok szinte teljesen vízállóak, így ideálisak kültéri vagy párás környezetben.
Hosszan tartó napfénynek és UV-sugárzásnak való kitettség a papír kifakulását, megsárgulását vagy törékennyé teheti. A védőbevonat nélküli papírok gyorsan megromlanak, ha közvetlen napfénynek teszik ki. Az irattári és UV-álló papírokat úgy kezelik, hogy hosszabb ideig ellenálljanak a fénykárosodásnak, megőrizve a színt és a szerkezeti integritást.
A levegőben szálló szennyező anyagok, különösen ipari vagy városi környezetben, idővel a papír lebomlásához vezethetnek. A levegőben lévő savak, például a kén-dioxid vagy a nitrogén-oxidok reakcióba léphetnek a papírszálakkal, felgyorsítva a károsodást. A savmentes és archiválásra kezelt papírok jobban ellenállnak a szennyező anyagok okozta károknak, és idővel megőrzik minőségüket.
A hőmérséklet-változások jelentős hatással lehetnek a papírra, különösen, ha szélsőségek között ingadozik. A hőmérséklet papírra gyakorolt hatása a papír típusától és a tervezett felhasználástól is függ.
Magas hőmérsékleten a papír kiszáradhat, törékennyé válhat, és elveszítheti rugalmasságát. Ez különösen igaz a kezeletlen vagy vékony papírra. Szélsőséges esetekben a magas hőmérséklet hatására a papír annyira törékennyé válhat, hogy nyomás hatására elszakad vagy összeomlik. Ellenállóbb papírok, például szintetikus vagy speciálisan kezelt papírok esetében a magasabb hőmérséklet kevésbé jelent problémát. A tartós magas hőhatás azonban a papír sárgulását vagy vetemedését is okozhatja, különösen, ha nedvességtartalma van.
A hideg hőmérséklet általában azt okozza, hogy a papír merevvé és kevésbé rugalmassá válik. Ez különösen akkor nyilvánvaló, ha a papír felszívott némi nedvességet, ami megfagy és rideggé válik. Fagyos körülmények között a papír könnyebben megrepedhet vagy elszakadhat, mint mérsékelt éghajlaton. A kültéri vagy ipari felhasználásra szánt papírokat gyakran megerősítik, hogy ellenálljanak az alacsony és magas hőmérsékletnek.
A gyakori hőmérséklet-változások a papírszálak kitágulásához és összehúzódásához vezethetnek, ami vetemedéshez vagy repedéshez vezethet. Az olyan környezetben tárolt papíron, ahol gyakori a hőmérséklet-változás (például meleg és hideg környezet között mozog), idővel szerkezeti károsodások jelei mutatkozhatnak. A stabil szálszerkezetű papírokat, például a szintetikus összetevőket tartalmazó papírokat kevésbé érintik ezek az ingadozások.
A kopásállóság alapvető tulajdonsága a tartósságot igénylő alkalmazásokban, például csomagolásban, feliratozásban vagy gyakran kezelt dokumentumokban használt papír esetében. A papír szilárdsága és rugalmassága a fizikai kopással szemben a vastagságától, a bevonattól és a szálszilárdságtól függ.
A szabványos papírok, különösen a vékonyabb fajták, könnyen szakadnak stressz hatására. A nehezebb papírok, például a kartonpapírok vagy a speciális bevonattal ellátott papírok azonban sokkal jobban ellenállnak a fizikai kopásnak. Egyes papírokat karcolásgátló bevonattal kezelik, vagy laminálják, hogy javítsák a szakadás és kopás elleni tartósságot. Az olyan anyagokból készült szintetikus papírok, mint a polipropilén vagy a poliészter, rendkívül ellenállóak a szakadással és kopással szemben, így alkalmasak olyan alkalmazásokhoz, amelyek rendkívüli tartósságot igényelnek, mint például kültéri feliratok vagy ipari címkék.
A normál papíron gyűrődések vagy akár el is szakadhatnak, ha többszörösen hajtogatják vagy kezelik. Az archiválási minőségű vagy a gyakori kezelésre tervezett papírok általában tartósabbak ezekben a helyzetekben. Ezenkívül a bevonatok és a laminátumok jelentősen javíthatják a papír ellenálló képességét az ismételt felhasználással szemben.
Idővel a papír természetesen lebomolhat, különösen, ha nem savmentes, vagy nem kezelik a hosszú élettartam érdekében. A párás, rosszul szellőző vagy napfénynek kitett környezetben tárolt papírok gyorsabban elöregednek, megsárgulnak, törékennyé válnak, és hajlamosak a szakadásra. Az irattári minőségű papírok azonban savmentesek, puffereltek és kezeltek, hogy ellenálljanak az öregedésnek, így alkalmasak hosszú távú megőrzésre.
A papírlapok különböző mértékben ellenállnak a környezeti tényezőknek, a hőmérséklet-ingadozásoknak és a kopásnak, összetételüktől és az esetleges speciális kezelésektől függően. A szabványos kezeletlen papírok érzékenyek a nedvességre, fényre, hőmérséklet-változásokra és fizikai kopásra, míg a szintetikus vagy speciálisan bevont papírok jobb védelmet nyújtanak ezekkel a körülményekkel szemben. Nagy teljesítményű alkalmazások esetén a megfelelő papírtípus és megfelelő ellenállási jellemzők kiválasztása elengedhetetlen a hosszú élettartam és a funkcionalitás biztosítása érdekében a kihívásokkal teli környezetben.
